Ez a történet is úgy kezdődött, hogy meguntam. Például azt, ahogy az ismerősök (de néha anyu is), még 10 év illusztrátori múltam után is képesek voltak megkérdezni, hogy te amúgy mit dolgozol, úgy értem, igazából? És festegetsz még?
Meguntam azt is, hogy javarészt szimpi, de mégis ismeretlen embereket fogadjak a lakásomon ilyen-olyan időpontokban, fürdőkádból kipattanva vagy családi vacsorát félrelökve, mondván, hogy jött egy vásárlóm a kiszemelt táskáért, és tök jogos, hogy a fizetős postázás helyett személyes átvételt szeretne.
Szóval tudtam, hogy a profizmus (és a magánélet) következő foka az, hogy saját bolt. Ettől a felismeréstől még évek teltek el azzal, hogy miért nem. Leginkább azért nem, mert nincs nekem való hely. Elvileg tele van a város kiadó bolthelységekkel, de nekem nem akármilyen hely kellett, hanem a tuti hely. A tuti hely pedig alig egy éve még nem is létezett. Aztán megnyitott, én pedig túl sokat számolgattam meg vaciláltam, míg végül lemaradtam róla. Utána pedig már csak azért se akartam megalkudni mással. Csak vártam, míg végül ez év elején kaptam a hírt, hogy üresedés van a Palomában Úgy néztem meg a kiadó helységet, mint anno a gyerek első ultrahangos képét: már magamat láttam benne. Üres volt és semmilyen, de tudtam, hogy ő bizony igenis az enyém.
És hazamentem, és álmodoztam róla, és lerajzoltam, aztán visszamentem mérni, és megint lerajzoltam, és festéket választottam, festettem, aztán fúrtam, vég nélkül jártam az Ikeát, cipekedtem, szereltem, cipekedtem újra, és olyan izgi és félelmetesen felnőttes volt az egész, mint amikor otthonról elköltöztem.
Szóval bármilyen hippi dolog is ez az örömmegosztás, én nagyon hiszek benne, ezért büszkén és boldogan hívlak meg benneteket és barátaitokat az Első Boltnyitó Bulimra, 2015. május 14-én, csütörtökön. 17:30-tól várlak titeket egész 20 óráig a Palomában (Bp. V., Kossuth Lajos u. 14-16., az Astoriától 2 percre) Fatima barátnőm finomságaival, jó hangulattal, kis játékkal, nagy szeretettel.
Peace, love, freedom, Paloma. Come and see!
Első lépés, megkaptam a kulcsokat
Ebből az alphelyzetből indultunk
Nagyon sok perecet ettem abban a pár hétben…:)
És egyszer csak kék lett a fal, és felkerültek az első táskák is a helyükre
Ő pedig az első látogatom volt
Mostanság pedig így
{loadposition back}
