Az utóbbi időben egyre inkább téma a környezetvédelem, környezettudatosság, bízom benne ez nem egy futó trend lesz, hanem hosszú távú tudatosság az emberek részéről. Természetesen a téma engem is foglalkoztat. De ez egyáltalán nem újkeletű. Mi tulajdonképpen mindig is környezetvédők voltunk – így neveltek bennünket a szüleink. Igaz, annak idején ezt a életmódot egyszerűen csak spórolósnak hívták 😉 Vagy legalábbis észszerűnek.
Nálunk le kellett kapcsolni a villanyt azokban a helyiségekben, ahol éppen nem voltunk. Csak akkor dobtuk ki a dolgokat (és akkor vettünk újat), ha tönkrementek. A nagymamám ennek nagy mestere volt, mert még a tejes zacskót is kimosta, és felhasználta később…
A nejlon – akkor még nylon – szatyor sem állt hegyekben nálunk, igazi kincs volt egy-egy Skálás nejlon szatyor, amit évekig használtunk.
Tényleg csak akkor dobtunk ki valamit, ha végleg megadta magát. Étel sem igazán ment a szemétbe. Alapból arra neveltek bennünket, hogy annyit szedjünk, amennyit megeszünk, és az anyukám próbált annyit főzni, amennyi elfogy. A maradék meg a csont ment a kutyának, amit lehetett, azt a komposztba dobtunk. És mivel akkoriban nem voltak agyoncsomagolva a dolgok, ilyen jellegű hulladék csak minimálisan keletkezett.
Főleg, hogy a hús “saját vágás” volt. Minden évben levágtunk egy disznót, azzal meg is volt az évi húsadag. A zöldségek, gyümölcsök pedig a kertből voltak. Vagy a miénkből, vagy valamelyik szomszédéból – mert folyton ment a cserebere.
Most is ez a trend. De akkor ez nem trend volt. Ez volt maga az élet 🙂 Vidéken még most is sok helyen így mennek a dolgok.
Én ezt hoztam otthonról. Azt a szemléletet, amiről most egyre többet beszélnek – szerencsére.
Természetesen a nagyvárosban nem lehet úgy élni, mint vidéken, ezt én is belátom. Nyilván nincs komposzt, a kutyánk sem éppen az a szerepe, mint egy faluban, az erkélyen nem terem meg a család évi zöldségszükséglete, és még sorolhatnám… De azért törekszem tudatosan élni és vásárolni.
A szelektív hulladékgyűjtés az alap, amióta megjelent Magyarországon.
A háztartási eszközeim minimum 5 évesek, de a kék Rowenta kenyérpirítóm már bőven nagykorú, idén 20 éves.
Műanyag edényeim vannak, de nagyon ritkán ruházok be újra, kihasználom a régieket.
Nagyon sokáig nem volt mélyhűtőm. Most egy 3 fiókos van, de abban is van üres hely bőven. Csak ritkán veszek mélyhűtött zöldséget. Főleg idényzöldségekből főzök, ha otthonról van, az a legjobb.
Kevés húst eszünk, én otthon egyáltalán nem is főzök húsos ételeket. És az “ételt nem dobunk ki” mentalitást én is igyekszem tovább örökíteni. A fiamat is arra nevelem, hogy annyit szedjen, amennyit megeszik, inkább többször keveset. Palackozott vizet már 10 éve nem veszük, ha üdítőre vágyunk ott van az anyu -féle házi bodza szörp.
Autóm van egy pár éve, de ugyanúgy van mellé BKV bérletem is és inkább utóbbit használom. Van hogy az autó egy hétig áll a garázsban.
Természetesen nekünk is van még miben fejlődni, és törekszem is rá, hogy jobb egyensúly találjunk.
Bevallom, a gyenge pontom a ruha- és cipővásárlás. Milos születése óta szerencsére ez javult 🙂 Kevesebbszer tudok ráhangolódni a ruhavásárlásra. Amikor pedig vásárolok, igyekszem mértéket tartani, gyerekruhából pedig legtöbbször használtat veszek. A kinőtt cuccokat – és a saját megunt ruháimat – pedig sosem dobom ki, hanem elajándékozom őket. Játékunk sincs rengeteg, nem halmozunk fel! Viszonylag keveset vásárolunk, de akinek van gyereke, az tudja, hogy a játékok mindig szaporodnak. Innen onnan folyton beesik valami újdonság…
Szóval azoknak a dolgoknak a nagy része, amik most újra előtérbe kerültek a környezet megóvása kapcsán, nem újdonság számomra. Jó része a véremben van, de nem akarok képmutató lenni, bizonyos szinten rám is hatással van a fogyasztói társadalom és a nagyvárosi lét. Viszont igyekszem (környezet) tudatos lenni. A műanyagmentes júliuson biztosan elvéreznék, de ha nem csak júliusban nullázom le a műanyag-felhasználásomat, hanem egész évben figyelek arra, hogy egyre kevésbé zsákmányoljam ki a környezetet, akkor szerintem nincs mit szégyellnem.
Én erre törekszem, és Ti?
(Nyitóképen az általam 10 éve gondozott citrus féle – nézzétek el nekem hogy nem tudom pontosan milyen – ami bizony termést is hoz, amit mi jól megeszünk)
{loadposition back}
{loadposition random}
