Ha az ember nagyon szereti, amit csinál, szívesen nézegeti, mit csinálnak azok, akik hasonlót szeretnek nagyon csinálni. Én is gyakran nézegetem a külföldi grafikus oldalakat, és idővel szembeötlött, hogy jópáran vannak, akik csak állatban utaznak. Mintha mást nem is tudnának csinálni. Vizuális állatlobbi, gondoltam csendes lenézéssel. Aztán elkezdett aggasztani, hátha rólam is hasonlót lehet gondolni: hogy van ez az erőteljes urbánus stílusom, ami tök alkalmas mondjuk életképek és hangulatok megfestésére, na de másra vajon?…
Szóval hiúsági kérdés volt, hogy azzal kísérletezzek, ami a stílusomtól a legtávolabb áll: állatképekkel. Állatot jól festeni kb. olyan nehéz nekem, mint a kétéves fiam mellett körmöt lakkozni. Nagyon könnyű átcsúszni rusztikusba vagy cukiba, én pedig egyiket se akartam. Állatos fantasyt akartam. Az első képek még ennek megfelelően szürreálisak voltak, keréken pörgő szárnyas nyúl, például. De ez a direkt meghökkentés meg valahogy öncélúnak tűnt. Az áttörést az hozta, mikor elkezdtem ezekre az állatokra úgy gondolni, mint a Kakasdombi erdő lakóira. Véletlen gondolat volt csak, de ez lett a hívószó, amitől be tudott indulni a munka. Így született meg elsőnek a mókusok, aztán a többi állat. Kezdetben csak szerelmes állatokat képzeltem el, hogy garantált legyen az érzelmi többlet, de kiderült, a szingli állatok is megállnak a maguk lábán. Csak attól, hogy ők kakasdombiak. Érdekes volt, hogy amint neve lett a dolognak, meg tudott valósulni. Nekem ezzel a munkával esett le, hogy ahhoz, hogy egyedi dolog jöjjön létre, nem arra kell törekedni, hogy így vagy úgy elrugaszkodjak a valóságtól, vagy a grafikai előzményektől. Sőt, az állatos sorozatnál direkt wikipédiát is használtam, hogy minél több valós konkrétummal dolgozzak. Az egyedi dolgokhoz elég csak egy picike saját gondolat. Azért ez elég biztató, nem?
Napló borítók
Bagoly napló – spirálos kivitel
Macskák – napló
Flamingók – napló
Pandák – napló
Őz – napló
Panda – táska
Macskák – táska
{loadposition back}
