Boltnyitó Buli
El se hiszem, de sok év álmodozás után megtaláltam a tuti helyet! Saját boltműhelyem lett, mint a nagyoknak.
Legyen bolt, és lett
Ez a történet is úgy kezdődött, hogy meguntam. Például azt, ahogy az ismerősök (de néha anyu is), még 10 év illusztrátori múltam után is képesek voltak megkérdezni, hogy te amúgy mit dolgozol, úgy értem, igazából? És festegetsz még?
És a többi város
Az úgy van, hogy eleve olyan lány vagyok, akire igaz a Szerb Antal féle nőtípus-meghatározás, hogy „jól áll neki az utca”. Szeretek az utcán lenni, megmutatni magam, megfigyelni másokat, elvegyülni vagy kitűnni, attól függően, milyen kedvem van éppen.
A Kakasdombi erdő titka
Ha az ember nagyon szereti, amit csinál, szívesen nézegeti, mit csinálnak azok, akik hasonlót szeretnek nagyon csinálni. Én is gyakran nézegetem a külföldi grafikus oldalakat, és idővel szembeötlött, hogy jópáran vannak, akik csak állatban utaznak. Mintha mást nem is tudnának csinálni. Vizuális állatlobbi, gondoltam csendes lenézéssel. Aztán elkezdett aggasztani, hátha rólam is hasonlót lehet gondolni: hogy van ez az erőteljes urbánus stílusom, ami tök alkalmas mondjuk életképek és hangulatok megfestésére, na de másra vajon?…
Csajos hónapok
Az biztos valami művészdolog, hogy magamtól inkább gondolkodom egyedi alkotásokban, mint koncepciókban, de tény, hogy a másik közkedvelt sorozatom is külső hatásra született. Még 2008-ban történt, hogy a Zsidó Nyári Fesztiválra meg kellett töltenem a Mednyánszky Galériában egy jókora felületet. Az akkori festményeim és könyvillusztrációim ugyan elégnek bizonyultak a felületre, de mindenképp akartam mutatni valami újat is.
Miért éppen Budapest?
Fura, hogy bár nem vagyok született budapesti lány, és hogy, tán éppen emiatt is, mindenestül odavagyok ezért a városért, mégse magamtól jutott eszembe, hogy akár meg is festhetném.
Kedvencek
Legfrissebbek
