A nagymamám szomszédjában lakott egy néni, akit úgy hívtunk, hogy Bolondos Bözsi néni, nemcsak azért, mert ez jól hangzik, hanem mert tényleg kicsit zűrös néni volt. Nem igazán, csak egy kicsit, de a gyerekek könyörtelenek, és elég egy kis elhajlás a mainstreamhez képest, azt egyből kiszúrják. Ahogy azt is, ha valaki a papírpénzt címletenként négybe hajtogatva tárolja a tárcájában, mint Bözsi néni, fizetés közben meg magyarázgatja a boltosoknak, hogy így tovább marad ám meg nála, mert nehezebb kiadni.
Bözsi néni óta sok, pénzzel kapcsolatos babonáról hallottam, a legfurább a fémpénzzel együtt őrizendő zöldrizsszem volt, ami tuti bevonzza a gazdagságot, de találkoztam olyanokkal, akik váltig állították, hogy a piros tárca nemcsak azért jó, mert szép, hanem mert a feng shui szerint jót tesz az anyagi gyarapodásnak (természetesen nekem is volt piros tárcám). De nem kell ilyen messzire menni, tegye fel a kezét, aki adott vagy kapott már üres pénztárcát ajándékba….na ugye, hogy nem, mert az ettől való intelem teljesen általános. Legalább annyi a pénzzel kapcsolatos hiedelem és hókuszpókusz, mint a boldog házasság érdekében űzött mennyasszonyi praktika, és ez érthető: sok múlik azon, van-e vagy nincs, és néha úgy érezzük, jó lenne tudni többet tenni annak érdekében, hogy: legyen.
Én magam is hasonló reményben cserélem ki kétévente a tárcámat, bízva abban, hogy az újjal már biztosan sokkal okosabban fogok gazdálkodni, új tárca, új élet. Még stílusokat is váltogatok, hol elegáns, hol nőcikés, hol inkább sportos cuccot választok, hátha valamelyik meghozza végre a fogyasztói tudatosságot. (Erre még egy kicsit várni kell, de alakul a dolog.) Néhány barátom viszont, szintén babonából, a végsőkig hű az átlag tízéves, agyonhasznált darabjához. Egyiküket ugrattam egyszer ezzel, hogy tényleg hogy néz már ki, a drága táskájából ezt a vackot előhúzni, mire ő flegmán, hogy ha lenne Róthanikós, na arra lecserélné. Akkorra már sok pénztárcás érdeklődő volt, vásárokban, sőt, mailen is, hogy nem lesz-e valamikor. Úgy gondoltam, nem lesz, sejtettem, hogy ez a műfaj nagy macera. Azt nem sejtettem, hogy ekkora. Januárban vettem fontolóra a dolgot, az évet tervezgettem éppen, legyen újfajta termék, beírtam, pénztárca, és persze tudtam, hogy nem fogom megcsinálni, mert sajnos más feladatokat hoz majd az élet. De az érdeklődők csak jöttek és jöttek, és akkor félretoltam az élet hozta más feladatokat, és elkezdtem visszakérdezni. Mégis, milyet szeretnétek. Kiderült, bármilyen sokféle forma létezik a piacon, valójában mindenki ugyanazt szereti: a klasszikus zsebes kihajthatóst. Mert az erőteljes mintához nem kell erőteljes forma. Mert az a legpraktikusabb, mondta még az is, akinek richitg másmilyen volt.
Leültem tervezni. Hónapok múlva kiderült, hogy ez volt a legjobb rész. Igazán jó minőségű alapanyagot szerezni már nem volt ilyen egyszerű. Az volt az elv, hogy ha már csinálok valamit, aminek hosszú évekig kell napi szinten kézben forogni, akkor annak tartósnak kell lenni. Könnyen tisztítható legyen, bírja a strapát, ugyanakkor ki is nézzen valahogy egy nő kezében. Mondjuk, baromi jól nézzen ki. Ezért lett kívülről a műbőr, mert azt lehet mintásra megnyomni. Belülről meg, ahol többet simizgeti az ember, full puha bőr. Legyen könnyen nyitható, cipzár, patent kilőve. Zárjon gumival.
Megvoltak tehát az alapok. Feladat: találj valakit, aki prémium minőségen dolgozik. Feladat 2: találj valakit, aki prémium minőségen dolgozik. Feladat n+1: találj valakit, aki prémium minőségen dolgozik. Varrtál te már pénztárcát? Nem. Tudod, hány incifinci darabból áll, amit egyenként ki kell vágni és összevarrni? Nem. Tudod, mennyi munka az? Egyetlen darabbal napokig bíbelődik a legrutinosabb táskakészítő is. Értem, bólintottam. Nem érted, ilyenre ajánlatot se adunk, kár vele foglalkozni, fehér ember ilyet nem csinál.
Feladat mínusz 1: találj valakit, aki szóba áll veled. Hónapok teltek el varrodalátogatással. Egyetlen helyen jutottunk el próbavarrásig. Nyeltem egyet az ajánlatuk láttán, de a végeredmény olyan volt. Róthanikós. Tudod, aki pénztárcát meg tud varrni, annak tündérkeze van.
Szeptembert írunk. Ennyi idő alatt ki lehetett volna hordani egy gyereket.
De most megszületett. Itt van. Mind a négy kollekció grafikáival, hogy akár a táskátok mintájához tudjatok választani és remélem, a pénzetekkel is ügyesen bánik majd.
Sokféle színes bőrrel dolgoztunk
Budapest Kollekció pénztárcán
Erdőlakó Kollekció pénztárcán
Nagyvárosi Élet Kollekció pénztárcán
Hónapok Kollekció pénztárcán
{loadposition back}
{loadposition random}
