Soha nem felejtem el az elsőt

Emlékeztek még a Magnum-reklámra, a plakáton csak egy telibe fotózott rúzsos száj volt, ahogy ráközelít egy ingerlően csokis jégkrémre, a fél ország sziszegett, milyen szemérmetlenül áthallásos. A reklámfilmben meg, a plakátnak megfelelően erotikus hangon szakadt ki a csajból, hogy soha nem felejtem el az elsőt. Bár a plakáton tornyosuló monstre jégkrémről nekem a mai napig is pont csak egy monstre jégkrém jut eszembe, a nyögős mondat viszont közel húsz éve (jesszus) kísért, és pont ezen a hangon szólal meg bennem, ha, mint most is, nosztalgiázom.

Most éppen azért, mert megint eljött a naptárak és naplók ideje, és ahogy, mint évek óta mindig ugyanekkor, szépen becsomagolva a kocsiba pakolom őket, megint eszembe jut, hogy szezonális termékkel dolgozni valahogy tényleg terápiás dolog. Már-már olyan, mint földművelés. Szántok, vetek, aratok. Számolás, nyomda, kötészet, szállítás, ciklikus kiszámíthatósággal, nagyjából mindig ugyanúgy. Még az is ugyanaz, amilyen szögben a nap besüt az ablakon, amikor Gyöngyihez, a könyvkötőmhöz betoppanok, hogy na elkészültek, meg ahogy Gyöngyi inkább mondja, mint kérdi, hogy iszunk egy teát, és míg felforr a víz, és ő a csészékkel zörög, én a vadiúj könyvecskéket nézegetem. Forgatom, szagolom, úgy teszek, mint egy minőségellenőr, közben csak simogatni akarom őket, mert mindig újra úgy örülök nekik: hogy elkészültek, hogy szépek, hogy – tőlem valók.
Inkább az eszemmel tudom, mint igaziból emlékszem, milyen volt az első naptáras évem, mennyi drukkal járt az első komoly termékfejlesztés, és mennyire izgultam, fogjátok-e szeretni, amit csinálok. Fogjátok-e rajta látni, hogy ez jó, és fogjátok-e jelezni, hogy ha nem, akkor miben legyen más. És ti szerettétek, és jeleztetek is egy-két dolgot, úgyhogy lényegében évek óta készen vagyunk. Épp csak a magam, meg persze a ti kedvetekért variálok bele mindig egy kicsit, mondjuk méretben, hogy legyen kézbesimuló a retikülösöknek meg nagy a grafománoknak, spirálos a praktikusoknak, névnapos a hagyományosoknak, meg picit szebb a tipó, meg egy-két friss grafika. Valójában ez a legkiforrottabb termékem, csak azért nyúlok bele évről évre, hogy ne érezzem, hogy már nincs rám szüksége… Valami ilyesmiért járhatnak ki a gazdák is nézni, hogy nő a termés.
Az idén egy meglepetés-grafika is bekerült a palettára, ami dupla meglepetés, mert számomra is az volt…de ennek a történetét majd legközelebb mesélem el. Addig is kíváncsi vagyok, észreveszitek-e, melyik az újdonság? Látogassatok el a Meskás boltomba vagy a Palomában levő bemutatótermembe és válogassatok kedvetekre a még nyomdameleg naplókból! Aki kiszúrja, melyik képet nem láthatta eddig, és megírja nekem emailben, annak egy kitűzőt adok ajándékba. Szóval nyissátok ki a szemeteket, mert nagyon fogjátok szeretni!