Akkoriban kezdtem el segédkezni anyukámnak a konyhán, amikor bejöttek a Horváth Rozi fűszerek, én meg szívesen nézegettem a csomagolásukat, mélázva a pucolandó krumpli fölött. Jó volt elképzelni, hogy van ez a Horváth Rozi, aki, mint valami Bors néni, locsolgatja a növényeit a hátsó kertben, aztán amikor itt az ideje, letépkedi és megszárogatja őket, mondjuk a nappaliban egy lepedőn, aztán hogy zacskókba morzsolja a saját kezével.
Volt ebben valami nagymamás, hogy direkt nekünk. Már felnőtt voltam, amikor egy ismerősöm kioktatott, hogy ez egy sima márkanév, érted, egy vevőcsalogató fogás, igaziból nincs is semmiféle néni, csak egy skicc a csomagoláson, meg a nagyokos marketingesek. Rossz érzés volt, pedig akkoriban már rég Kotányit vásároltam, mert az jobban mutatott a fűszeres fiókban.
Valami Horváth Rozi nosztalgia azért megmaradt bennem gyerekkorom óta, de igazán akkor öltött testet, amikor pár éve egy vásárlóm összehozott Gyöngyivel, aki történetesen az anyósa. Gyöngyi egy törékeny nő, aki több évtized után akkor frissen szállt ki az ország egyik legnevesebb nyomdájának a pörgéséből, feladva ottani vezetői beosztását, meg az azzal járó napi stresszt. Tele volt elszántsággal, mint általában azok, akik a szívükre hallgatva hoznak meg egy teljesen irracionálisnak tűnő döntést. Olyan könyvműhelyről álmodott, ahol minden könyv az ő keze közül kerül ki, míves technológiával, és mindenképpen sarokgömbölyítve. Együtt kísérleteztük ki a teljes cérna fűzött papíráru választékot, és minden egyes naplón vagy naptáron a mai napig rajta van Gyöngyi keze nyoma.
Eleve ő javasolta a papírt, amit használunk: legyen krém színű, hogy ne vakítson annyira, volumenizált, hogy a tartósabb vastag lapok ellenére is könnyűek legyenek a füzetek, ráadásul olyan svéd papírgyárból, ahol a papír cellulózból készül, úgyhogy a gyártás nem szennyezi a környezetet, viszont ügyelnek az ökológiai egyensúlyra is, mert minden kivágott fa helyébe öt másikat ültetnek. És nem is akármilyet, hanem szálegyenesen növő fenyőt, ami magas rosstartalmú, hogy a belőle készülő papír strapabíró legyen, nem pedig szakadós. Aztán Gyöngyivel együtt terveztük a tipót, amivel a belíveket nyomjuk, ha naptárról van szó. Ő végzi egyedül a kinyomott ívek hajtogatását, naptárak esetében pedig , ahol a lapok sorrendje is fontos, az összehordást. Ő végzi a lapok előlyukasztását, a cérnafűzést, ami ugye a lapok összevarrását jelenti, húsz perces aprómunkát minden egyes darabon. De: a cérnafűzés örök! mondja diadalmasan, mikor szinte kettétör egy általa összefűzött füzetet, aminek kutyabaja se lesz ettől. Gyöngyi otthon dolgozik, muzeális gépekkel (a vágógépe áram nélkül működik, hét centis Bibliát is átvág, 1904-ben készítették, és a következő 100 évet is ki fogja szolgálni), Klasszik Rádiót hallgatva közben. Míg az előzék-hátulzék vagy a sapkapapír ragasztója szárad,, kitereget, vagy felrak egy borsófőzeléket. Két fia és két kicsi unokája van, akik gyakran látogatják, s persze a velük való beszélgetés közben is jár a keze, ragasztja a pöttyös jelzőszalagokat meg a logós szalagomat, sarkazza az oldalakat.
Mégis mennyi idő egy napló elkészítése, kérdem, ő nevet, hogy nem tudja, és hiába erősködöm, évek óta nem tudja megmondani. A kézműves könyvkötészet az élete. Nem mér időt, mert nem válik külön a munkaidő az életidőtől. Azt hiszem, ez a fajta hozzáállás nyomot hagy a papíralapú termékeinken. Hogy nem sietünk el semmit, hiszen pont attól élünk minőségileg jobban, hogy mindenre van idő.
Nemrég óta amúgy tudom, hogy az ismerősöm tévedett, mert Horváth Rozi bizony mégis létezik. És a sikerén nincs semmi csodálkoznivaló. Hiszen tényleg az tud lenni egy-egy termék ereje, hogy ott áll mögötte egy dolgozó, és munkáját szenvedélyesen szerető ember.
Egyik nagy kedvencem, ez az öröknaptár, egyedi kivitel, fém sarkakkal
Még egy egyedi kivitelű öröknaptár, formás kézre álló darab, hamar gazdára lelt
A teljes Budapest Kollekciót Gyöngyi köti
Egyedi megrendelésre készült ez ez esküvő könyv
A kindle tokjainkra nagyon büszke vagyok, mert eddig csak pozitív visszajelzést kaptunk róla, gumi pánttal és bőr gerinccel készülnek
Ezek pedig a vadi új öröknaptárjaim, hogy tetszik?
{loadposition back}
