Későn menni nyaralni, ez nemcsak úgy magától kialakult gyakorlat nálam, hanem meggyőződés. Hogy egész nyáron legyen mit várni. Hogy akkor menjek, amikor már a többség visszajött. Hasonló örömet az oviban tudtam megélni időnként, amikor az asztalnál lopva körbesandítottam ebédkor, és kéjesen nyugtázhattam, hogy mindenki más benyomta már a sütijét, csak az enyém áll még gyönyörűségesen érintetlenül a szalvétán.
Barcelonába megyünk az idén – is, tehetném hozzá, mert az elmúlt években nem volt úgy, hogy ne mentünk volna. Amióta Évás barátnőm kint él, azóta mindenképpen, és mivel Évás a legbelső körön belüli emberem, nem tudom szétválasztani, hogy az az otthonosság, amit Barcelonában megélek, mennyiben tulajdonítható a városnak magának, és mennyiben csak annak a ténynek, hogy Évással épp ott tudunk együtt lenni. Mindenesetre már az első alkalommal támadt egy nagyon erős welcome home érzésem, eszembe is jutott, hogy tényleg, másoktól hallottam már ilyesmit.
De Barcelonában nekem kétségkívül egyből jó volt, és nagyon jó. Szeretem a szagát is, pedig a fő csapásokról letérve balkáni szaga van, melegben párolgó szúrós szagú. Szeretem, hogy annyira izgat ez a város, mert egy csomó szépség jön az ember szemébe minden sarkon. Szeretem azt a játékos kreatív energiát, ami árad a város építészetéből, és itt most nem csak Gaudira gondolok, hanem akár a parkok kialakítására, vagy a régi épületek újraértelmezésére (igenis odavagyok, mikor egy régi arénát plázaként hasznosítanak). Szeretem a mediterrán életritmusát, a katalán másságot, derűt. Azt, hogy megvan benne minden, ami egy igazi városhoz kell: tenger, hegyek, szép házak, sok régi utca, sokféle üzlet, sok levegő, sok napsütés, sok jókedvű ember.
Egy szó mint száz, egyre nagyobb örömmel megyek vissza.
Nagyon régen szerettem volna megfesteni, de annyi kép volt róla a fejemben, hogy csak most tavasszal sikerült. Csináltam is a képből nagytáskát (és kicsit is), telefontokot, kitűzőt, képeslapot Én pedig hamarosan indulok. Talán nem is igazán nyaralni, nem is Éváshoz, hanem valamiképpen: haza.
Hullámok mindenütt, egy áruházon és egy erkélyen
Barcelona vitathatatlanul Gaudi városa, és milyen jó is ez!
Aztán pedig körök, formás kis város ez a Barcelona, nem?
Street Art from Barcelona, Évástól két sarokra
Minták, egyszerűen nem tudok betelni velük
Örök kedvenc: kenyér, paradicsom, kis fokhagymával megbolondítva
És persze a tenger…
Ez pedig már az én Barcelonám táskán
és telefontokon
{loadposition back}
{loadposition random}
