Évértékelőt a nagyok szoktak tartani. A fontos emberek. Vállalatvezetők. Miniszterelnökök. Kórházigazgatók. De minimum managerek. Régen legalábbis így gondoltam, és kb. el sem tudtam képzelni, hogy egyszer én is tartok évértékelőt. (Azért mondjuk reménykedtem.) Akárhogyis, abban biztos voltam, hogy ha egyszer csinálok ilyet, akkor a szokásos „Nehéz év volt, de remekül helytálltunk!” dumát és a lelkesítőnek szánt, mégis közhelyesre sikeredett mondatokat én tuti nem fogom nyomni. Azt vallom, koncentráljunk inkább a pozitívumokra. Mert abból is van rengeteg. Sorolom is őket:
TÉL
Januárban nem pörög az élet – ez a műfaj már csak ilyen. Vége a vásároknak, a vevők elköltik az összes pénzüket, mi meg kipurcanunk. Ami nem is baj, mert nekem ebben a nyugisabb, otthonülős időszakban születnek a legjobb ötleteim, amit aztán „csak” meg kell valósítani az év folyamán.
Januárban két fontos döntést hoztam meg: az egyik, hogy a Palomában nyitok egy bemutatótermet. A másik pedig, hogy elkezdek nagy táskákat készíteni.
Igen, tudom, a második sokkal kisebb volumenűnek tűnik, de higgyétek el, egy táska megtervezése, kiviteleztetése sem egyszerű dolog. Egy kisebb értekezést lehetne írni arról, hogy hogyan talál az ember profi és megbízható gyártót, honnan szerezi be a tuti alapanyagot, egyáltalán hogy milyen kérdések merülnek fel a termékfejlesztés (ha már évértékelő, legyenek benne nagy szavak ;)) során, stb… értekezést biztosan nem fogok írni erről, de egy blogbejegyzés tervben van, készüljetek!
Nade visszatérve a tervekhez. Mindenképpen ki akartam lépni az otthoni környezetből. Tudtam, hogy szükségem van egy olyan helyre, ahova „elmehetek dolgozni”, ahol meg tudom mutatni a dolgaimat – és magamat is – a nagyközönségnek. Egy hely, ami csak az én birodalmam. Így került képbe a Paloma, és elkezdtük a tárgyalásokat.
Közben a Facebookon megszavaztátok, hogy milyen is legyen a RothAniko nagy táska. Valentin napra pedig elkészült a madaras video. Aminek külön bája, hogy Tamással együtt készítettük (ez már a 3. közös videónk!), és mindketten nagyon élveztük ezt a munkát is. Persze mi mást is mondhatnék egy nyilvános blogbejegyzésben 😉
A januári táskás szavazás sikerén felbuzdulva februárban újabb kérdést tettem fel. A nagyvárosi élet kollekció folytatását terveztem, és kíváncsi voltam, ki melyik várost szeretné látni. Barcelona lett a győztes – úgyhogy augusztusban el is mentünk oda nyaralni. Igaz, majdnem itthon maradtunk… de a kis kalandunkat majd a nyári résznél mesélem el.
Látjátok ott fent azt a világító kis helyiséget? Na abból lett a bemutatótermem a Palomában:)
A hozzájuk tartozó kulcsok – ROOM 6
TAVASZ
Ha tavasz, akkor megújulás, új kezdet, meg ilyesmi. Csupa közhely, de mit van mit tenni, az én életem is csak ilyen.
2015. március 1-jén vettem kézbe a Palomában lévő bemutatóterem kulcsát. Ezután következett a 2 hetes fúrás-faragás, festés-mázolás, aminek végeredményeképpen valóra vált végre: lett egy saját bemutatótermem! Pont úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Májusban a sajtónak is megmutattuk, utána rendeztünk egy szuper nyitóbulit, és még egy blogbejegyzés is született róla , merthogy márciusban lett nekem egy olyanom is (a blogolással pedig egy másik régi nagy terv valósult meg, újabb pipa a listán). A nyitás óta eltelt több mint fél év, és nem bántam meg a döntésemet, sok pozitív visszajelzést kaptam, amit ezúton köszönök nektek!
A tavaszi újrakezdés a vásári szezonra is vonatkozott. Újra indult a WAMP, az emberek pedig ekkorra már kellőképpen kiéheztek valami új cuccra – például egy klassz RothAniko nagy táskára.
A harmadik – és nem annyira tervezett – tavaszi újrakezdés egy új műhely felkutatása volt. Az addigi varrónőm már nem bírta a terhelést, egy nagyobb kapacitású műhelyt kellett találnom. Nem mondom, hogy egyszerű volt, hetekig jártam a varrodákat, műhelyeket, üzemeket, és amikor már a szívem szerint feladtam volna, sikerült megtalálnom az „igazit”, akikkel azóta is együtt dolgozom. Szeretem őket mert profik, rugalmasak és a legnagyobb pörgést is bírják.
Paloma 2015 március eleje, ilyen volt…
…és ilyen lett röpke két hét alatt
A májusi bolnyitó bulin pedig…
…teljesen belaktátok a teret!
NYÁR
A nyár a sötétkék táskákról, a vadiúj pénztárcáról, a nyulas lányról és a téli vásárra való készülődésről szólt. Ja, és a majdnem elmaradt családi nyaralásról.
Augusztus nagy projektje -a reményeim szerint hamarosan nyíló- saját webshop designjának/működésének megálmodása és elkészítése, ami számomra nagy falat volt, hiszen nem vagyok egy webdesigner. Szerencsére a férjem az, így sok segítséget kaptam tőle. Önnálló webshop tervezése több mint egy éve folytamatban van egy programozó lánnyal, úgy tervezem legkésőbb idén tavasszal nyitunk!!! Ugye kíváncsaik vagytok ti is, mert én nagyon!
Amikor már elkészültek a sötétkék táskák, végleges formát nyertek a pénztárcák, elkezdtük nyomni a karácsonyi vásárra a határidőnaplókat, sőt a 16 hónapos napló is elkészült, azt hittem, hogy minden sínen van, jöhet a lazítás. Csak épp pár órával hamarabb kapott el a Hurrá nyaralunk! érzés, mint kellett volna. Konkrétan a csomagolást lazáztam el egy cseppet… tényleg csak egy cseppet, mert egyetlen dolog maradt otthon: a gyerek személyi igazolványa. Aminek hiányában nem tudunk felszállni a Barcelonába induló gépre. Maradt a hazafelé tartó taxi… Miután magunkhoz tértünk a sokkból, és abbahagytam az önostorozást, újra összecihelődtünk, és két nap múlva boldogan repültünk Barcelonába Éváshoz.
Készültek sötétkék táskák nagy méretben…
…és kis méretben is
Csináltunk egy igazi különleges naptárat, sok sok extrával 16 hónapos használatra
A nyulas lány
A kedvenc tárcám pedig megjárta Spanyolországot még előttünk
Barcelona ahogy én látom
ŐSZ
Végre elkezdtük a közös munkát Milutinovits Pankával! Szeptemberre már elkészült az összes karácsonyra szánt termékem, úgyhogy minden adott volt a fotózáshoz. Panka stylingolt, fotózott, én pedig tűkön ülve vártam az eredményt, el voltam ájulva a képektől. Pont olyanok lettek, amilyeneket szerettem volna, és ahogy látom a reakciókat, nektek is tetszik.
Miközben én a képekkel, a standépítéssel, és Ervin visszahódításával voltam elfoglalva, anyu szorgosan csomagolt, csomagolt és csomagolt a Barátok közt-öt nézve. Minden egyes eladásra szánt DesignByRothAniko terméket celofánban bújtatott, hogy megvédjük őket a Vörösmarty tér porától, a forralt bor és a sült kolbász gőzétől.
Kedvenc fotóm Pankától
A piros kalapos lány pedig a ti kedvencetek már évek óta
Három napig építettük a standot a Vörösmarty téren, ez a látvány volt az első nap “gyümölcse”
Úgy láttam idén is szerettetek kijárni a karácsonyi vásárra hozzám 🙂
TÉL
November 13-án pénteken (!) megnyitott a Vörösmarty téri karácsonyi vásár, és innentől már ismeritek a történetet. Árulás itt, árulás a Wampon, közben ajándékbeszerzés, és azért egy kis karácsonyi hangolódás.
Majd elérkezett a december 24. és én már csak a családdal voltam elfoglalva. Két hét együtt! Teljes relax. Ritkán van ilyen, pedig mennyire jó! Rettentően élvezem, hogy három napig családtagtól családtagig megyünk, mindenhol új ízek, illatok – én pedig csendben hallgatok a saját karácsonyi vacsoránkról…
És ezzel vissza is értünk a kiindulóponthoz. Január van, mostanra a vevők elköltötték az összes pénzüket, én pedig egy kicsit kipurcantam. De megérte! Sok tervet sikerült megvalósítani, közülük a Paloma bemutatóterem nyitása egy igazi léptékváltás számomra. Pozitív változás még, hogy több olyan emberrel kezdtem együtt dolgozni, akikkel folyamatosan inspiráljuk egymást, és szerencsére 2015-ben is jó pár új termék született, amiket, úgy tűnik, nem csak én szeretek.
Ebben az otthonülős januári időszakban pedig tovább szövögetem a terveimet. Néhányat veletek is megosztok a következő posztomban. Akit érdekelnek a vadiúj DesignByRothAniko fejlesztések, kattintson ide a jövő héten is!
Itt még csak hangolódtunk a télre
Karácsony ahogy Pankával látjuk
Viszlát 2015!
{loadposition back}
{loadposition random}
